Bükkszentkereszt és a Gyógyító Kövek

Bükkszentkereszt (1940-ig Újhuta, szlovákul Nová Huta) község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolci járásában, Miskolctól 20 kilométerre nyugatra, a Bükk-vidék területén fekszik.

600 méteres tengerszint feletti magasságával az ország egyik legmagasabban fekvő települése. A hegyekkel körbezárt völgykatlanban épült faluban és környékén a hóréteg vastagsága január–februárban rendszeresen eléri a 30–40 centimétert. Bükkszentkereszthez tartozik Hollóstető.

Éghajlat: 600 méteres fekvése ellenére az időjárás kiegyensúlyozott, nincs érezhetően hidegebb, mint az alacsonyabban fekvő településeken. A hegyek – amik körbezárják a falut – az erős szelektől is védik a települést, valamint a köd is ritkább, mint Miskolcon. Időjárás szempontjából a november, december, január, február hideg, a többi hónapban pedig egyenletesen kellemes a levegő.

A Gyógyító Kövek

2012. őszén egy életmódtábor kapcsán töltöttem el egy pár napot Bükkszentkereszten, és azóta is visszajárok a hely varázsa miatt.
Rövid sétával elérhetjük a Gyógyító köveket, melyeket Boldogasszony-kövének is neveznek, “mert boldog az az asszony, aki meddő volt, majd a kövek gyógyító erejének hála várandós lett” – tartják az itt lakók.
A legenda szerint Mária Jézus halála után világgá indult bánatában. Mikor az Újhuta (Bükkszentkereszt régi neve) melletti erdőbe ért, leült egy kőre megpihenni, ami alatta megpuhult, majd amikor továbbindult, újra megkeményedett, de az ülése nyomát így is megőrizte.
Egy másik történet szerint a kácsi búcsúba menők a Gyógyító köveknél feltöltődve, oda-vissza 20 km-t tettek meg, majd hazatérve is a Boldogasszony-kövek mellé telepedtek le, ahol feltűnően gyorsan visszanyerték erejüket.
Tény, hogy a Bükk-hegység kőzettani és ásványtani szempontból is egyedülálló, és a település egy energia-háromszög csúcsán fekszik, ahol a sugárzás a legerősebb.
Nemcsak a kövek, hanem a körülötte lévő fák is gyógyító erővel rendelkeznek, elég megölelni egy fát, hogy az ember újra feltöltődjön energiával.
A kövekhez zarándokolók nem gondolkoznak azon, hogy a legendáknak mennyi a valóságalapja, de tény, hogy szervezett túracsoportok, hívők, több száz kilométert utazó, beteg emberek adják át egymásnak a helyüket a köveken, vagy hoznak ide virágot hálájuk jeléül.
Van itt gyönyörűen faragott táltos fénypad, Böjte Csaba világhírű ferences rendi szerzetes által felszentelt kis kápolna, és ha szerencsénk van, egy-egy mókuscsalád mindennapjaiba is egészen közelről bepillanthatunk.
Bármit is gondolunk a Gyógyító kövekről, a gyönyörű környezetben és jó levegőn tett sétával nagyon nagy lépést teszünk meg az egészségünk megóvása érdekében.

Története

A község kialakulását a diósgyőri koronauradalom által 1755-ben létrehozott üveghutájának köszönheti, eredeti nevét – Újhuta – is innen kapta. Az üveghuták telepítésének eredménye a Bükkben a ma is létező három község, melyek közül időben az első Óhuta volt (a mai Bükkszentlászló), a második Újhuta (1940-töl Bükkszentkereszt néven), a harmadik pedig Répáshuta. A negyedik hutatelepülés a gyertyán-völgyi üveghuta mellett volt, mely 1896-ban beszüntette működését és ezzel az egész település fölszámolásra került. Emlékét a még ma is meglévő temetője őrzi.

A koronauradalom egykori elnöke gróf Grassalkovich Antal hamar fölismerte a fában gazdag terület értékét és gazdaságosabbnak látta a kitermelt fával értékesebb termékeket előállítani, mint azt nyers állapotban értékesíteni. A koronauradalom által felépített üveghutát – az 1756. január elsején kelt szerződés értelmében – Sztraka Ferenc üveghutamesternek adta bérbe, aki a szerződés záró mondata szerint: “tartozik az uraság házához szükséges karikaüvegeket adminisztrálni”. (A karikaüvegek ablaküveget jelentettek, mivel a síküveget is fúvással állították elő. A fújt üveghenger alakot kettévágták és meleg állapotban márványlapon kihengerelték).

Pár év eltelte után a huta bérlője Simonides János lett, akit a település alapítójának is lehet nevezni. Mivel az üveggyártáshoz kevesen értettek, ezért cseh, szlovák, lengyel, rutén és német származású üvegfúvómestereket telepített be. Így kezdetben a korábban említett három településen keverék szláv nyelven beszéltek.

Az uradalom ragaszkodott ahhoz, hogy a betelepültek – üvegfúvók, favágók – római katolikus vallásúak legyenek. A betelepültek zsellérek voltak, saját földdel nem rendelkeztek. Megélhetésüket az üveggyártás, a fakitermelés, a fuvarozás, a mész- és faszénégetés biztosította. Az 1755-ben alapított üveghuta a mai Széchenyi, Kossuth, Erdészkert, Petöfi és Táncsics utcák által határolt területet foglalta el. Mára az üveghuták semmilyen maradványa nem maradt fenn, csak ásatások útján lehetne erre utaló emlékeket találni. A huta épülete egykori források szerint fából készült és zsindellyel volt fedve, mely 1774-ben tűz martaléka lett, de egy év múlva újraépült.

Az üveggyártáson kívül művelt mesterség volt a faszén- és mészégetés. A két ősi mesterség közül a jelenben a faszénégetés Répáshutára tevődött át, még a községben a mészégetés honosodott meg. A mészégetés ma is több családnak nyújt megélhetést. Az idelátogatók ne mulasszák el megtekinteni a mészégető kemencéket, melyek az égetés alatt az erdő sötétjében – mint fénylő gömbök – szép látványt nyújtanak.

Az üveghuták révén létrejött települések közül a legnagyobb Újhuta volt. Az 1790-es években már 274 fő élt a községben. Az 1939. évi adatok szerint lakóinak száma 1536 fő, melyből csak 6 fő volt görög katolikus és 4 fő református, még a többi római katolikus vallású. A község lakóinak száma jelenleg 1350 fő körül van. Az első lakóépületek a üveghuta környékén létesültek és fából épültek. Simonides hamar felismerte, hogy ha azt akarjuk, hogy a település bővüljön és fennmaradjon, gondoskodni kell a lakosság lelki gondozásáról is. Ennek érdekében 1778-ban egy fakápolnát építtetett a saját költségén és mellé egy paplakot fából. Mivel a településen többnyire csak szlovákul beszéltek (magyarul a tanító sem tudott), a mai Szlovákia területéről, Homonnáról egy nyugdíjas ferences rendi papot hozatott, akinek teljes ellátásáról maga gondoskodott. Emellett bérbe vette az uradalom kocsmáját és a hutával szemben lévő domb aljában kuglipályát is építtetett. Ezek a tényezők biztosították a település fennmaradását és fejlődését, ezekre az alapokra épült a Bükk hegység egyik üdülőhelye, a mai Bükkszentkereszt.

A fakápolna az idő múlásának 22 évig ellenállt, aztán egy vasárnapi szentmise után, mikor a hívek kijöttek a kápolnából, a szemük láttára összeomlott. Az oltára Répáshutára került, az örökmécsese jelenleg a község múzeumában tekinthető meg. A kápolna megsemmisülését az építője, Simonides János még megérte, de utána néhány hónapra elhunyt és a templomkertben nyugszik. A kápolna elpusztulása után – 1800. március 3-án – lerakták az új kőtemplom alapját és egy év múlva, 1801. húsvét vasárnapján megtörtént a Szent Kereszt Felmagasztalása névre történő felszentelése. A templom barokk jellegű, hosszú tornya fából készült és a toronyban két réz öntésű harang működött, melyet az első világ háborúban leszereltek ágyúöntés céljából. Egy villámcsapás következtében a megsérült tornyot később téglából kisebb kivitelben pótolták és a harangok részére a templomkertben, fából szép kivitelű haranglábat építettek.

A templom belső berendezései a diósgyőri volt pálos kolostor templomából származnak. Ugyanis II. József 1786-ban rendeletileg feloszlatta a pálos rendet és a koronauradalom, mint tulajdonos adományozta a belső berendezést az újhutai templomnak. Így került ide a szószék, a Mária-oltár és az orgona. Ezeket a berendezéseket annak idején a sajóládi pálosok készítették a diósgyőri pálos rendház részére. A csodálatosan szép kivitelű szószéknek külön érdekessége, hogy az oldalán domborművel ábrázolt négy evangélista – eltérően az eredeti ruházatuktól – fehér pálos öltözetben van ábrázolva, igazolva azt, hogy pálos szerzetesek készítették. A templom főoltára a Szent Ferenc felmagasztalása témát ábrázolja. Értékes emléke a mennyezetről lecsüngő üvegcsillár, melyet a Bükk hegység utolsó üveggyárosa ajándékozott a templom részére 1887-ben.

A település fejlődése, a lakóházak építése az üveghuta körül indult meg. Az 1850-es években már 47 lakóháza volt a községnek. A legrégebbi épületek közé tartozik a Bem u. 11. sz. alatt lévő lakóház. A régebbi épületek közé sorolhatjuk a volt községházát is, mely a honfoglalás ezeréves évfordulójára készült el és az alapban egy díszokmányt helyeztek el, mely jelenleg a múzeumban tekinthető meg.

Az 1930-as évek után megindult lakóházépítés a vendégfogadásra is lehetőséget nyújtott. A fölépült lakóházak már utcasorokat alkottak. A község kedvező fekvése és gyógyhatású levegője üdülőházak kialakítását is lehetővé tette. Az üdülőtelkek elsősorban a völgykatlan délnyugati és északkeleti oldalán helyezkednek el. A legelső üdülőházak a község Gyegyinszki Versek nevezetű dombtetőjén ismertek. Itt létesült az 1930-as években Princz Lajos bányatulajdonos által épített Jóli panzió. Azóta ezt többször átépítették és a II. világháború után az egykori Belkereskedelmi Minisztérium reprezentatív üdülője lett. Az egykori panzióból később Béke turistaház lett, majd 1991-ben újból átépítették, s ma Bükk Fogadó néven fogadja a látogatókat.

A Dózsa György utcában épült föl Kosáryné Réz Lola ismert írónő családi háza, melyben ifjú éveiben gyakorta megfordult Kosáry Domokos történész, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is.

Mivel a régi községháza kicsinek bizonyult, új községházát építettek 1943-ban.

A II. világháborúra emlékeztet a község területén kivégzett hét erdélyi magyar katona sírja, akik a maguk által kiásott sírban nyugszanak. Síremlékükön az alábbi felirat olvasható: Hét magyar katona emlékére, akik a fasiszták áldozatául estek 1944. év végén.

Végül meg kell említsük az 1989-ben megnyílt múzeumot, mely a négy, már említett Bükki üveghuta településtörténetéből, a huták termékeiből ad ízléses bemutatót. Többek között be mutatja a manufakturális üveggyártás eszközeit, alapanyagait, az 1860-as évektől fennmaradt üvegeket, illetve az alapító családok történetét.

(forrás: bükkszentkereszt.hu)