Orbáncfű (Hypericum perforatum)

A nyugalom növényének is nevezik.

Ritkás erdőkben, cserjés lejtőkön, mezőkön, főleg száraz hegyvidékeken fordul elő.

Az orbáncfű 40-60 cm magas évelő növény, amelynek a levelei a Nap felé tartva – a bennük lévő olajjáratok miatt – olyanok, mintha tűvel átszurkálták volna, nedvüktől pedig piros lesz az ember ujja. Mindig a fiatal, elágazó növényt gyűjtik, a sárga virágok kinyílása kezdetén.

Hatóanyagai:

A növény hipericint (a levelek hólyagjaiban vörös festékanyag), illóolajat, cseranyagot, flavonoidokat tartalmaz.

Az orbáncfű teáját sokan használják idegeskedés, depresszió, alvászavarok, szellemi kimerültség esetén. Társítható levendulával, citromfűvel.

Gyomorfekélynél nyugtató, helyileg nyálkahártya összehúzó, az egyik legjobb hámosító. Társítható kasvirággal, apróbojtorjánnal.

Külsőleg hámosító, fájdalomcsillapító, antibakteriális hatású a cseranyagtartalma.

Alkalmazzák bőrgyulladások, nehezen gyógyuló sebek kezelésére is.

Tea készítése:

1 evőkanálnyi mennyiséget 2 dl vízzel leforrázunk, 10 percig áztatjuk, majd szűrjük. Naponta 2-3 alkalommal fogyasztjuk. A cseranyagtartalmáért főzetet készítünk.

Külsőleg:

A népi gyógyászatban az orbáncfüvet (orbáncfű olajat) reumás fájdalmak enyhítésére és egyes bőrbetegségek kezelésére használják. Köszvény, furunkulózis és egyéb gennyesedések, felületi-külső vérzések esetén használták.

Mellékhatása:

A növény fényérzékenységet okozhat. Teájának gyakori fogyasztása esetén néhányan érzékenyebben reagálnak a napfényre, és hajlamosabbá válnak a leégésre.