Paprika

Jelentős C-vitamin-forrás. Száz gramm nyers paprikában 70-250 mg C-vitamin-tartalom van, a fajtától függően. A zöld színű fajták általában több C-vitamint tartalmaznak, mint a világossárga és a fehér termésszínű fajták. Az apróbb bogyójú fajtákban szintén több C-vitamin van, mint a húsos, nagy bogyójúakban. Ezen kívül a paprikában megtalálhatók az A-vitamin provitaminjai, az alfa- és béta-karotin, valamint a kriptoxantin. P-vitamint is tartalmaz. Csípősségét a kapszaicin nevű alkaloid okozza. A paprika tartalmaz még illóolajat, 3-5 százaléknyi szénhidrátot, 1,2 százaléknyi fehérjét, 0,3 százaléknyi lipidet is.
Étvágygerjesztő, izzasztó, vizelethajtó szerként tartja számon a gyógynövénytár.

A paprika, latin nevén Capsicum annuum a burgonyafélék családjába tartozik, távoli rokona a paradicsomnak, burgonyának is. Egyéves növény, ún. húsos felfújt bogyótermése van, amelyet erek osztanak cikkelyekre. Színe, formája rendkívül változatos a sárga-piros „tölteni valótól” kezdve a piros „paradicsompaprikán”, a pritaminon át a hegyes erős vagy cseresznye alakú zöld, pirosra érő fűszerpaprikafajtákig. Közép-amerikai eredetű, Kolumbusz hajóorvosa, Diego Chanca hozta magával 1494-ben. Magyarországon a XVI. századtól ismerik, a hazai termesztők fűszernövényként a hosszú, hegyes típust tették világszerte ismertté. Szegeden kezdték a hazai termesztését a XVIII. században, majd Szentes, Kalocsa következett. A paprika magyar neve valószínűleg a délszláv papar (bors) szóból alakult kicsinyítő képzővel, amely a görög-latin pereri-piper szóból származéka.

A feldolgozás szempontjából megkülönböztetünk étkezési és fűszerpaprikát. Ez utóbbit teljesen érett állapotban szárítás után őrölve használjuk fel, csemege, édes-nemes, csípős változataiban, a magyar konyha meghatározó elemeként. Gulyás, paprikás, halászlé, számtalan leves és pörkölt színezője és ízesítője. Az étkezési paprikát nyersen, salátának, hidegtálakhoz, vagy sütve, főzve, savanyítva, szintén sokféle étel alkatrészeként fogyasztjuk. A legismertebb formái a lecsó, a töltött paprika, de szinte minden húsféle, rakott vagy sült egytálétel gazdagítója lehet.

A paprika már 1570-ben megjelent Magyarországon is: Zrínyi Miklós nevelőanyjának, Széchy Margitnak egyik büszkesége, kertjének különlegessége volt.
A paprika annyira meghonosodott a Kárpát-medencében kétszáz év alatt, hogy még a népművészet motívumkincsébe is belekerült: a kalocsai hímzésekben rendre feltűnik a paprikamotívum.
Ha nem is hazánk a legnagyobb paprikatermelő a világon, de a zöldségtermesztésen belül ez a legnagyobb arányú, a legtöbb típust nálunk termelik és a felhasználása is itt mutat a legnagyobb változatosságot a gasztronómiában.
Jelentős C-vitamin tartalmának egyik bizonyítéka (ami a paprika „magyarrá válásához”, jó híréhez is jelentősen hozzájárult), hogy Szentgyörgyi Albert a szegedi paprikából vonta ki a C-vitamint, amivel aztán Nobel-díjat érdemelt ki.

A paprika alkoholos kivonata sokat használt külső szer reuma, zsába, köszvény, oldalszúrás, hajhullás ellen, mint bedörzsölő szer. 

A paprika ízét, értékes tulajdonságait télen sem kell nélkülöznünk: savanyúságnak, csalamádé részeként, vagy káposztával, uborkával megtöltve megőrzi C-vitamin tartalmát. Gulyásba, pörköltbe kitűnő a karikára vágott, sózott, olajjal vagy zsírral eltett paprika. Az erdélyiek receptje szerint is befőzhetjük: a paprikákat sütőben, egészben megsütjük, a külső héját lehámozva üvegekbe tesszük, és ecetes-sós vizet öntünk rá.