Feketeribizli

A feketeribizli nem egyszerűen jó, fogyasztása kifejezetten ajánlott. Gyümölcsét gyógynövény szavunk mintájára joggal nevezhetnénk gyógy-gyümölcsnek, amit az idős embereknek gyógyszerek helyett kellene fogyasztani. Hatásaira az 1970-es években figyeltek fel ismét, többek között a középkori európai szerzetesek gyógynövényleírásait tanulmányozva. Az érett bogyók dúskálnak az egyben antioxidáns hatású, szabadgyökfogó, tumorellenes színanyagokban. Különösen sok antocián, flavonoid, polifenol van benne. A gyümölcs 100 grammjában csak antocián-származékokból (cianidin, delfinidin, kumarinsav stb.) több, mint 500 mg található, a többi antioxidánsról nem is beszélve. E tekintetben magasan veri az összes többi piros bogyós gyümölcsöt. Jelenleg is folynak orvosi kutatások antioxidánsainak gyógyhatására vonatkozóan. Vizsgálják érelmeszesedés, ízületi gyulladás, reuma, prosztatarák ellenes hatását, a menopauzában kifejtett hatását, de a sort még jócskán lehetne folytatni a korral járó különböző bajokkal. Nemrég Parkinson-kór ellenes és az időskori demenciát megelőző hatását is felfedezték. Sok található benne az A-vitamin provitaminjából, a karotinból, B1-, B2- és E-vitaminból is és természetesen C-vitaminból. A feketeribizli levele nagyon gazdag C-vitaminban. 100 g gyümölcsre 130-170 mg C-vitamin jut.
A krónikus fájdalmakat kúraszerűen alkalmazva csökkenti, vitamintartalmánál fogva a meghűléses megfázások kiváló természetes gyógyszere.
Jelentős a kalcium- és vastartalma, fogyasztása ezért segít a vörösvértest-képzésben, emelheti a hemoglobin-mennyiséget. Gyermekek és nők vashiányos vérszegénysége esetén ugyancsak hasznos a fogyasztása.
Tanulmányok foglalkoznak továbbá méregtelenítő és vízhajtó hatásával. Rendszeres fogyasztása mellett a vér kórosan magas koleszterin- és vérzsírszintjének csökkenését is tapasztalták. Segíti a bélflóra egészséges alakulását.
Magjának olaja gamma-linolsavat tartalmaz. A gamma-linolsav, egy fontos telítetlen zsírsav hiánya csökkenti a bőr nedvességmegtartó- és ellenálló-képességét, és így hajlamosít a neurodermitis nevű bőrgyulladásra. Régi, XII. századi kolostori források is említik a feketeribizlit, mint a kiütéses, gyulladt bőr orvosságát.
A népi gyógyászatban is főként a gyümölcs levét használják, de készítenek szörpöt, gyümölcslevet, cukorkát, a szárított gyümölcsből teát is. A tea is kiváló meghűlésre. Levelének kedvező hatású hatóanyagai a különböző flavonoidok, proantocianidinek, illóolajok, cseranyagok és a rutin. Mindezek hatására levelének teája vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő és izzasztó hatású. Jól csillapítja az ízületi és reumás panaszokat. Hólyag és vese- illetve prosztatabetegségekre is ajánlják. Friss levelei szétdörzsölve enyhítik a rovarcsípések okozta kellemetlenségeket.100 gramm gyümölcs tápértéke 150 Kj körül van, 1,4 gramm fehérjét, 0,4 g zsírt tartalmaz. A benne található cukor 55%-a gyümölcscukor.

Hogyan fogyasszuk?

A feketeribizli egyetlen darabkája sem mérgező, ezért bátran fogyaszthatjuk. A bogyókat nehéz megtisztítani a száraktól, virágmaradványoktól, a magoktól pedig végkép lehetetlen. Nyers fogyasztásnál ez nem is szokott gondot okozni, de befőttnek, lekvárnak eltéve már felmerülhet ennek szükségessége. Őszintén szólva, ezekkel az apróságokkal nem érdemes nagyon foglalkozni, de aki nem szereti az ilyesmit, átpasszírozhatja a gyümölcsöt. Ezzel azonban megszabadulunk a növény értékes hatóanyagokat tartalmazó magjától is.
Visszatérve a friss gyümölcshöz, nyersen szőrőstül-bőröstül érdemes bekapni, vagy levét kinyomva nektárnak, szörpnek meginni. A gyümölcsöt kis tálkákban összetörve, esetleg kis mézzel és hideg tejszínhabbal, netán kevés rummal elkeverve fenséges csemege készíthető belőle. A napozást kedvelők karotintartalma miatt bőven fogyasszanak belőle, mert segíti a bőrvédő melanin képződését.
Miután nem sokáig áll el, pár nappal meghosszabbíthatjuk eltarthatóságát, ha az odaégés megelőzésére ecettel kiöblített lábasban kevés vizet aláöntve felfőzzük, mintha lekvárt készítenénk. A félig kész feketeribizli-lekvárral szintén elkészíthetjük az előbbi csemegét, végül cukrot hozzátéve eltehetjük lekvárnak. Friss gyümölcsként vagy lekvár formájában különböző sütemények, főleg tejszínes vagy zselés torták ínyenceknek való alapanyaga lehet.
Borecetet is készítenek belőle, mely különleges aromát ad például sült húsoknak, salátáknak. Hasonló savanykás, sült húsokhoz, vadashoz adható csemege házilag is készíthető belőle, ha az ember a nyári melegben nem tudja azonnal kidunsztolni, hanem 1-2 napra “kintfelejti” a melegen. Ne gondoljuk, hogy ekkor már ki kell dobni. Újraforralás után üvegekbe lehet rakni, csak rá kell írni, mi van benne, nehogy lekvárnak tálaljuk föl.
Ínyencek pálinkát is készítenek belőle. Teáját vese- és szívelégtelenség esetén nem szabad fogyasztani.

Története

Az első töveket a Földközi-tenger vidékéről hozhatták hozzánk a XIV. században, és Európa északibb területein elsősorban a kolostorkertekben leltek otthonra. A feketeribizlit alig egy évszázaddal a piros változat után, a XVI. században kezdték termeszteni Európában. Tabernaemontanus, német patikus és botanikus az ezerötszázas években levét szájüregi gyulladásokra, ínygyulladásra, sőt, mint a mozgó fogak újbóli rögzítőjét ajánlja, de használták hólyagbántalmak és májbetegségek ellen is, szirupját pedig köhögés elleni szernek.
Magyarország, Lengyelország és Románia mellett jelentős exportőre a gyógynövénydrogként használt feketeribizlinek. Jelenleg Új-Zéland évi 8000 tonnával a világ egyik legjelentősebb feketeribizli-termelője. Lakosai nem csak termelik, de naponta fogyasztják is munkájuk gyümölcsét.

(forrás: Házipatika.com)