Gyógynövények

A gyógynövények az olyan hatóanyag tartalmú növények, melyek élettani hatást fejtenek ki más élő szervezetre, így gyógyítás céljára felhasználhatók.

Drog a gyógynövénynek azt a része, amely terápiás szempontból a legfontosabb hatóanyagokat tartalmazza.

Hatóanyag: a növény anyagcseréjének termékei, amelyek a növény életfolyamatait szabályozzák. Baktérium-, vírus-, gombaölő tulajdonságai miatt a növény védelmét szolgálják. A hatóanyagok olyan biológiailag aktív anyagok, amelyek meghatározott hatást fejtenek ki más élő szervezet szerveire, illetve életfolyamataira. A gyógyászatban terápiás hatású növényi drogokat, illetve izolált hatóanyagaikat alkalmaznak.

A gyógynövények mérgező hatásúak (toxikus) és nem mérgezőek lehetnek.
A mérgező hatású gyógynövények kis koncentrációban is nagyon erős, mérgező hatásúak, így a gyógyító gyakorlatban a fitoterapeuta belsőleg nem használhatja! Az adagolástól való legkisebb eltérés is komoly mérgezést okozhat. Ide tartoznak például az alkaloid tartalmú növények (nadragulya, csattanó maszlag) vagy a szívglikozid tartalmú növények (piros és gyapjas gyűszűvirág). Belsőleg csak orvos által alkalmazhatók gyárilag előállított standardizált készítmények, gyógyszerek formájában, ahol adott térfogat meghatározott koncentrációban tartalmazza a hatóanyagot, így pontosan adagolhatók, pl.: tabletta, szirup, csepp, injekció, stb. A mérgező növények egy része a fitoterápiás gyakorlatban kizárólag külsőleg használhatók pl.: vérehulló fecskefű – szemölcsirtásra, a fekete nadálytő és vadgesztenye – gyulladásos folyamatok, helyi ödémák kezelésére.
A nem mérgező gyógynövények külsőleg és belsőleg is használhatóak. Az ide tartozó növények drogjai az előírt adagolástól való nagyobb eltérés során sem okoznak komoly mellékhatásokat. A mérgező adag, a hatékony terápiás adagnak többszöröse lehet, ezért a túladagolás veszélye kicsi.

A növények hatóanyagtartalmát sok tényező befolyásolja, a hagyományos, leggyakrabban alkalmazott formák, mint például a forrázat, vagy a főzet készítésének körülményei is módosítják a végleges hatóanyagtartalmat. A nem mérgező gyógynövényeknél ezek az ingadozások megengedhetők, a beteget nem veszélyeztetik.

A vadontermő gyógynövények mezei, erdei vagy vízparti növények. Természetes élőhelyükön kifejlődött növények. A környezeti tényezők változása például a talaj, éghajlati viszonyok a hatóanyagtartalmat befolyásolja. Növénytársulatokban fordulnak elő, így egy-egy élőhelyen nagy mennyiségű drog nem gyűjthető.
A termesztett gyógynövények mesterséges körülmények között szaporított növények, amelyek fejlődéséhez optimális feltételeket biztosítanak. Növénynemesítéssel, kártevők elleni védekezéssel ellenálló fajokat termesztenek nagy mennyiségben, hatóanyagnyerés céljából.

A gyógynövények felhasználásuk alapján fűszernövények, étkezési növények, népi gyógyászati növények, kínai gyógyászat növényei, ájurvéda gyógynövényhasználata.

A gyógynövények hatóanyag szerinti csoportosítása:

Alkaloid tartalmúak
Az alkaloidok nitrogéntartalmú másodlagos (szekunder) növényi anyagcseretermékek. Kb. 7000 képviselőjük ismert. Általában bázikus kémhatásúak és keserű ízűek. Fontos jellemzőjük a specifikus és erős (gyakran a központi idegrendszert megcélzó) élettani és terápiás hatás.
Alapszerkezetük alapján csoportosíthatóak: Pirrolizidin (szenecionin), Tropán (atropin, szkopolamin, kokain), Izokinolin (papaverin, morfin, kodein), Indol (ergometrin, vinkrisztin, reszerpin, sztrichin), Purin (koffein, teobromin).
Erős hatású vegyületek lévén alkalmazásuk különös óvatosságot igényel, ezért – a pontos adagolás érdekében – kizárólag gyógyszergyári készítményekben alkalmazhatóak.

Fitoterápiás célra – külsőleges használatra – alkalmazgató gyógynövények:

Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus L.)

A hatóanyagra jellemző gyógynövények:

Nadragulya (Atropa belladonna L.)
Beléndek (Hyoscyamus niger L.)
Csattanó maszlag (Datura stramonium L.)

Élvezeti szerként fogyasztható növények:
kávé (Coffea arabica L.),
kakaó (Theobroma cacao L.),
kóla (Cola nitida L.),
tea (Camellia sinensis L.)

Glikozid tartalmúak
A glikozidok egy vagy több cukormolekulából és egy nem cukor jellegű molekulából (glikon) álló vegyületek. Közös jellemzőjük, hogy már kis mennyiségben is többnyire nagyon erős  hatásúak.
Kémiai szerkezetük és indikációjuk alapján lehetnek:
Fenolos glikozidok (pl.: arbutin, szalicin – gyulladáscsökkentők: medveszőlő, fűzfa)
Antraglikozidok (antranoidok – hashajtók: szenna, kutyabenge)
Szívglikozidok (a szív munkáját serkentő hatóanyagok)
Kéntartalmú glikozidok (illékonyak, csípősek: mustár, torma)
A fenolos glikozidok jelentős része (a hidrokinon-szármatékok, arbutinok) lúgos környezetben fejtik ki hatásukat, melyet használatkor figyelembe kell venni (pl.: szódabikarbónával párhuzamosan adagolva). Elsősorban húgyúti fertőzések kezelésére használhatóak.

Az antraglikozidok a szervezetbe jutva háromféle módon fejtik ki hatásukat:

Az aglikonok a vékonybél enzimjeinek hatására felszabadulnak ás gátolják a víz és a nátrium felszívódását – ezáltal fokozva a bélperisztaltikát.- Fokozzák a bélsejtek nyáktermelését és vízkiválasztását- A szabaddá váló cukrok önmagukban is laxatív hatásúak. A szervezetbe kerülve 6-8 óra alatt fejtik ki hatásukat.

A szívglikozidokat tartalmazó gyógynövények elsősorban a boglárkafélék, a tátogatófélék és a liliomfélék családjából származnak. A szív munkáját serkentik:

A szívizomzat összehúzó erejének és ingerlékenységének fokozásával
A szívfrekvencia csökkentésével
A szívizom ingerületvezetésének csökkentésével
A perifériás keringés javításával

Kizárólag gyógyszerek, standardizált készítmények formájában adhatóak!

További glikozidfélék az iridoid glikozidok, melyek bizonyos keserűanyagokkal társulnak (pl.: tárnicsfélékben), valamint a cianogén glikozidok, amelyekből kedvezőtlen körülmények között mérgező anyagok szabadulhatnak fel,  jellemzően a csonthéjas magvakban találhatóak (keserű mandula).

A hatóanyagra jellemző növények:

Fenolos glikozidok
Medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi L)
Csarabfű (Caluuna vulgaris L.)
Fehér fűz (Salix alba L.)

Antraglikozidok
Kutyabenge (Rhamnus frangula L.)

Szívglikozidok
Gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata L.)
Májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis L.)
Tavaszi hérics (Adonis vernalis L.)
Szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca L.)

Csípős anyag, szerves sav tartalmúak
A csípős anyagokat tartalmazó drogok hatóanyagai különböző kémiai felépítésűek. Közös jellemzőjük, hogy a bőrbe dörzsölve izgatják a termo- ás fájdalomérző végkészülékeket, égető érzést váltanak ki. Hatására javul a felületi, valamint a mélyebb rétegek vérellátása, az ezáltal mobilizált anyagok (pl. hisztamin) a távolabbi szövetekben is érvényesülnek. Külsőleg reumatikus fájdalmak, lumbago, izom- és izületi fájdalmak, gyulladások kezelésére használhatóak részben az okozott vérbőség miatt, valamint a beteg figyelmének lekötése miatt is.
Nagy testfelületen alkalmazva fokozza az egész szervezet aktivitását, anyagcseréjét.
Gyulladásgátló és görcsoldó (távol)hatás is elérhető segítségével: a kezelt bőrfelületet ellátó gerincagyi szegmentum irányítása alá tartozó belső szervekben is fokozódik  a vérbőség, csökken a simaizmok görcse.
Légúti megbetegedéseknél, tüdő- és mellhártyagyulladás esetén a mellkasra helyezett pakolás tehermentesíti a kisvérköri keringést, csökkenti a nyálkahártyák ödémáját, könnyíti a légzést és elősegíti a váladék kiköhögését.
Belsőleg használva fokozza a nyál- és gyomornedv termelését, segíti a bélperisztaltikát. Étvágyserkentő és emésztést javító összetételek komponense.
Belsőleg gyomor- és nyombélfekély esetén kerülni kell használatát. Külsőleg – megfelelő adagolás mellett! – szövetkárosító hatása nincs.

Jellemzően csípős anyagokat tartalmazó gyógynövények:
Fokhagyma (Allium sativum L.)
Paprika (Capsicum annuum L.)
Kurkuma (Curcuma xanthorrhiza Roxb.)
Fehér mustármag (Sinapis alba L.)

Szerves savak
A növényekben szabadon vagy sók formájában fordulnak elő (almasav, citromsav, oxálsav stb.) Fontos ízanyagok, emellett fokozzák más anyagok kioldódását és felszívódását.
Jellemzően szerves savakat tartalmazó gyógynövények:
Fekete bodza (Sambucus nigra L.)
Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus L.)

Cseranyag tartalmúak
A cserzőanyagok (taminok) olyan növényi eredetű természetes anyagok, amelyek folyadékban a fehérjékkel csapadékot képeznek. Kémiailag nem egységes szerkezetűek, közös kémiai tulajdonságuk, hogy alkalmasak a bőr cserzésére. Víz- (és részben alkohol) oldékony, nitrogént nem tartalmazó, nagy molekulájú vegyületcsoportok. Ha kémiailag gyengébb (ionos) kötést létesít, akkor reverzibilis adsztringens hatásról beszélünk, ha stabilabb (kovalens) kötés jön létre, akkor cserzésről.
(Reverzibilis) adsztringens hatás: a nyálkahártyák felületén a fehérjékkel létrejött csapadékkal egy koagulációs hártyát hoznak létre. Ezáltal csökken a sejtmembrán és a kapillárisok permeábilitása, a szekréció és a kollagén víztartó kapacitás. Végeredményül a helyi gyulladásos tünetek (vérbőség, fájdalom) enyhüléséhez vezet. Összehúzó, gyulladásgátló, vérzéscsillapító hatása mellett a nyálkahártyák konzisztenciájának megváltoztatása révén bakteriosztatikus hatást is kifejt, ami segíti a felülfertőződés megakadályozását. Erős komplexképzők, ezért alkalmasak bizonyos alkaloidok és nehézfémek okozta mérgezések ellenmérgeként is (pl.: erős fekete tea).
Fő felhasználási területük belsőleg: a gyomor és a bél nyálkahártyájának akut gyulladásai, hányás, hasmenés.
Külsőleg: szájüregi- és torokgyulladás, aranyér, égési- és fagyási sérülések, ekcémás panaszok helyi hámsérülések. Egyes anyagok felszívódását megnehezítik. Legnagyobb részük nem szívódik fel, a szervezetből a széklettel távozik. Kisebb részük – akár külsőleges használat során is – a véráramba kerülve hosszabb távú használat esetén májkárosító hatású lehet.
Jellemző cserzőanyag tartalmú gyógynövények:

Tölgy (Quercus robur L.)
Dió (Juglans Regia L.)
Libapimpó
Szeder
Orvosi zsálya

Illóolaj tartalmúak

Kémiailag nagyon sokfélék lehetnek, fizikailag azonban egységesek:
Illékonyak
Illatosak
Zsírokban jól, vízben rosszul oldódnak
Jellemzően vízgőzdesztillációval – esetleg préseléssel – állíthatóak elő.

Nem homogének, rendszerint 20-60 komponensből tevődnek össze. Zsíroldékonyságuknak köszönhetően könnyedén átjutnak a sejthártyákon akár a bőrön át, akár a nyálkahártyákon keresztül kerül a szervezetbe. Könnyen felszívódásuk miatt hamar bekerül a vérkeringésbe.
Legfontosabb hatásaik:
Gyulladáscsökkentő, és -gátló – azaz antiflogisztikus (kamilla, árnika)
Szélhajtó – azaz karminatív (kömény, ánizs)
Emésztést serkentő, epehajtó – sztomachikus, koleretikus (szurokfű, borsmenta)
Vizelethajtó – azaz diuretikus (boróka)
Köptető – azaz expectoráns (kakukkfű)
Simaizom-görcsoldó – azaz spazmolitikus
Bőrizgató, helyi vérellátást fokozó – (rozmaring)
Mikroorganizmusok növekedését és szaporodását gátló – antibakteriális

Jellemzően illóolajokat tartalmazó gyógynövények:
Levendula (Lavandula angustifolia Mill.) – linalool
Kakukkfű (Thymus vulgaris L.) – thymol
kamilla (orvosi székfű) (Matricaria recutita L.) – kamazulén
Borsmenta (Mentha piperita L.) – mentol
Kömény (Nigella sativa L.) – karvon

Keserűanyag tartalmúak

A zöldségekben és a zöld fűszernövényekben található keserű anyagok élettani szempontból rendkívül értékesek. Fontos segítői az emésztésünknek, de számos panasz, betegség megelőzésére és gyógyítására is alkalmasak.
A keserű anyagok hatására fokozódik az emésztőnedvek termelődése. Ez a folyamat már a szájban elkezdődik. A keserű ízek hatására javul a gyomornedv, az epetermelés és epeürítés, valamint a hasnyálmirigy emésztőenzimeinek termelődése is.
Keserű anyagot tartalmazó gyógynövények: angyalgyökér, articsóka, benedekfű, cickafark, ezerjófű, fehér üröm fű, (abszintin), gyermekláncfű gyökér, kálmos gyökér, katángkóró gyökér, komló toboz (humulon, lupulon), orvosi pemetefű, nagy bojtorján, narancs éretlen héja, tárnics gyökér.

Szaponin tartalmúak
A szaponinok olyan glikozidos jellegű anyagok, amelyek vízzel keverve rázás hatására habot képeznek. Felületaktív anyagok, amelyek egy vízoldékony és egy vízben nem oldódó molekulát tartalmaznak.Speciális felépítésüknek köszönhetően segítik a zsíroldékony olajok vízben való eloszlását (emulgeáló hatás)
Kémiai kötésük alapján három csoportra bonthatóak:
1. Triterpének (kankalinfélék, borostyánfélék)
2. Szteroid szaponinek (egyszikűekben)
3. Szteroidalkaloidok (burgonyafélék, meténgfélék)

A vízben oldott szaponinek íze kesernyés-csípős, por alakban tüsszentésre ingerelnek. Felületaktív tulajdonságuk révén közvetlenül a vérbe kerülve a vörösvértestek szétesését (hemolízis) okozza – szájon át adagolva azonban nem tud a véráramba kerülni. Csökkentik a légutakban a nyálkahártyák felszíne és a besűrűsödött nyálka közötti feszültséget, illetve megváltoztatja a nyálkahártya sejtjeinek áteresztőképességét. A folyamat végeredményeként több nedvesség választódik ki, ami segíti a lerakódott nyálka felhígulását és kiürülését. A nyálka hígulásának hatására fokozódik a középső légutak csillós nyálkahártyájának aktivitását, ami szintén hozzájárul az expektoráns hatáshoz. Akárcsak az úgynevezett reflexepektoráns hatás, amelynek lényege, hogy a gyomornyálkahártya irritációja reflexes úton serkenti a hörgők nyálkaelválasztását. Maguk a szaponinok nehezen szívódnak fel, de segítik más anyagok felszívódását. Túladagolásuk nyálkahártya-sérüléseket, helyi gyulladásokat, hányást, hasmenést okozhat.
Jellemzően szaponintartalmú gyógynövények:
Édesgyökér (Glycyrrhiza glabra L.)
Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.)
Kankalin (Primula veris L.)
Ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides L.)
Aranyvessző (Solidago canadensis L.)

Szénhidrát és kovasav tartalmúak
Nitrogénmentes – csak szénből, oxigénből és hidrogénből álló – vegyületek, melyek elsődleges anyagcseretermékként jönnek létre. Alapvető fontossággal bírnak a sejtek energiaforgalmában és -tárolásában. Könnyen polimerizálódnak, ez alapján megkülönböztetünk mono-, oligo- és poliszacharidokat.Építőelemeik alapján beszélhetünk homo- és hetero-poliszacharidokról.
Egyszerű szénhidrátok:
Fehér színű, édes ízű 1-6 tagból állók
1. Monoszacharidok

Fajtái:
szőlőcukor (glukóz) – gyorsan felszívódó
gyümölcscukor (fruktóz) – lassan, de inzulin nélkül szívódik fel
galaktóz – mannóz (stb.)

2. Oligoszachardok
édes ízük a molekula szám növekedésével arányban csökken
ozmotikus aktivitással rendelkeznek

A legismertebb a 2 tagú diszacharidok:
a cukor (szacharóz) répa, vagy nádcukor
tejcukor (laktóz)
malátacukor (maltóz).

Összetett szénhidrátok
Poliszacharidok: azaz 6 tagszámnál nagyobb, glikozikus kötésben lévő cukrok.

1. Felszívódó

Keményítő (glukóz molekulák)

Inulin (polifruktozán) – meleg vízben jól oldódó cukor

Nyálkák – duzzadó képességük nagyon jó

2. Fel nem szívódó

Vízzel vegyítve kolloid-jellegű oldatot alkotnak, amely védi és megnyugtatja a nyálkahártyákat.

Ezek:

Pektin (vízben jól oldódó)
Mézgák
Cellulóz (glukózokból áll)
Lignin (stb.)

Kovasav
A szilícium égésterméke. Készítményekben és homeopátiás szerben hajerősítőként, bőrápolóként és a köröm hajlékonyabbá tételéért használják.
Kovasav tartalmú gyógynövények:
Mezei zsurló (Equisetum arvense L.)
Csalán (Urtica dioda L.)
Tüdőfű (Pulmonaria officinalis L.)

 Festék, vitamin és ásványi anyag tartalmúak
A festékanyagot tartalmazó drogokat színező hatásuk miatt alkalmazzák a gyógyszerészetben és az élelmiszeriparban is. Tartósítják, és hatásosabbá teszik a vitaminokat, erőteljes antioxidánsok. A növényi színanyagok fontosabb csoportjai: klorofillok, karotinoidok, antocianinok, flavonok, kinonszármazékok. Gyárilag állítják elő a csalánlevélből a klorofillt zsírban és szeszben oldható minőségben. A pirosítógyökér festékanyagának szeszes kivonata savaktól élénkpiros lesz, lúgoktól azonban megkékül, ezért indikátorként is alkalmazzák. Festéket tartalmazó drogok például a csalánlevél, a feketeáfonya-termés, a feketebodza-bogyó és a körömvirág.

A vitaminok különböző kémiai szerkezetű szerves vegyületek. Az állati és emberi szervezet nem képes szintetizálni őket, növényi táplálékokból elővitamin, vagy kész vitamin formájában jut hozzá. Az anyagcsere folyamatokat szabályozó enzimek működéséhez nélkülözhetetlenek. Hiányuk, vagy csökkent mennyiségük a szervezetben vitaminhiányos állapothoz, különböző betegségekhez vezetnek. Vízben és zsírban oldódó vitaminokat különböztetünk meg.Magas vitamintartalmú gyógynövények:
A-vitamin: Articsóka, Gyermekláncfű, Fekete áfonya, Fekete bodza, Csalán, Fokhagyma, Körömvirág, Málnatermés
B-vitamin: Articsóka, Csalán, Csipkebogyó, Fekete ribizli, Fekete áfonya, Benedekfű, Fekete bodza, Fokhagyma, Málnatermés
C-vitamin: Málnatermés, Nyírfalevél, Gyermekláncfű, Csalán, Csipkebogyó, Fekete ribizli
E-vitamin: Növényi magvak, Csipkebogyó
F-vitamin: Lenolaj, Máriatövis mag
K-vitamin: Lucerna, Paraj, Kelvirág, Csalán, Fenyőtű, Csipkebogyó
U-vitamin: Csalán, Káposzta

Ásványi anyag tartalmúak:
A szervezet ásványi anyag tartalma csak meghatározott értékek között változhat. Az ionos formájú ásványi anyagok szerepet játszanak a csontanyagcserében, véralvadásban, izomműködésben, ingerület átvitelben, különböző enzimek, hormonok alkotója, stb.
Magas ásványi anyag tartalmú gyógynövények: Fehér árvacsalán, Nagy csalán, Mezei katáng, Fehér babhéj, Benedekfű.
Vas: Csalán, Diótermés, Mogyoró, Mák, Petrezselyem
Réz: Szemvidítófű, Ditótermés, Zab
Kobalt: Torma, Lencse
Nikkel: Petrezselyem
Mangán: Búzavirág
Alumínium, Arany: Mezei zsurló