Dahl

A szanszkrit eredetű dahl tulajdonképp gyűjtőfogalom, nem egyetlen konkrét recepttel leírható étel. Mindenféle hüvelyesből – lencse-, borsó- és babféléből – készített, fűszerekkel gazdagított fogást értenek alatta. Rostokban, fehérjében igen gazdag, sokféleképp variálható, fűszerezhető. Hasonlíthat egy sűrű levesre éppúgy, mint tartalmas főzelékfélére, mártásra, már ami az állagát illeti. Lehet hozzá kenyeret, de rizst is kínálni, gazdagítható zöldségfélékkel vagy akár többféle hüvelyesből is főzhető. Tény, hogy az indiai szubkontinensen olyan alapfogásnak számít, mint mondjuk nálunk a paprikás krumpli, de ahány hely és ország csak akad világszerte, sőt azt is lehet mondani: ahány konyha, annyiféleképpen készítik.

A dahl – vagy dal, illetve daal – az indiai konyhából ismert fogás. Változatos, egészséges és tartalmas egytálétel vagy épp körettel kínált főfogás, amit itthon sem nehéz elkészíteni!

A dahl nevét eredendően onnan nyerte, hogy a hozzá leggyakrabban használt hüvelyesek rendszerint szétesnek főzésnek közben, a root dahl kifejezés nagyjából annyit tesz: kettéhasított. A felesborsó vagy sárgaborsó, a vöröslencse, a csecseriborsó, a hántolt mungóbab, az urid lencse, ami nem más, mint hántolt feketelencse, a leggyakoribb alkotói. Az urid vagy más átírási hagyományban urad lencsét úgy is hívják: urid dahl, illetőleg urad dahl.

A dahl-félék éppúgy tekinthetők a szegények konyhájából eredő fogásoknak, mint a pizza vagy a gombócfélék. Az indiai szubkontinensen évezredek óta nagyszámú lakosság számára jelentik a hüvelyesek az alapvető fehérjeforrást. Arról nem is szólva, hogy a világ azon részén a lakosság nem kis része vegetáriánus, tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy nem jutnak elegendő húshoz az ott élők, hanem vallási, ideológiai vagy épp egészségi megfontolásból nem is fogyasztanak húsféléket. A dahl pedig olcsó, egyszerű, laktató, és megfelelő mennyiségű fehérje-, rost és szénhidrátvevitelt is biztosít a szervezet számára.

A dahlok egzotikus fűszerezésüknek köszönhetően természetesen mára helyet találtak maguknak szinte világszerte az utcai étkezdéktől a kifinomult éttermekig. Az sem ritka, hogy egy-egy újraértelmezett dahl a hagyományos bab- vagy lencsefélén túl olajban sült padlizsánkockákat, burgonyát vagy más zöldségfélét is tartalmaz. Gyakran kínálják húsételek mellé köretként is, de az indiai éttermek kóstoló-menüjében is szinte mindig szerepel valamilyen dahl. Egy azonban biztos: a hagyományos dahl elsősorban babra, lencsére, száraz borsóra épül, húsfélét és végén hozzáadott pirított vagy főtt zöldségkockákat is ritkán tartalmaz.

A hüvelyesek (bab- és lencsefélék) semleges hőhatásúak vagy hűtenek és jellemzően kivezetik a felesleges nyálkát, nedvességet (ezért ödémáknál, elhízásnál, cellulitis-nél gyógyételek). A Gyomor-Lép-Hasnyálmirigy funkciókör mellett van egy erős Vesére gyakorolt hatásuk is (ezt az alakjuk is mutatja – a bab alakja a veséjére emlékeztet).
Leggyakoribb fajták:
barna lencse, vörös lencse, fekete lencse
csicseriborsó, sárgaborsó, feles borsó
adzukibab, fehér bab, vesebab (kidney bab), fekete bab stb.

A lencséről itt olvashatsz bővebben: http://judyharmony.hu/fitoterapia/gyogyito-taplaleknovenyek/zoldsegek/a-lencse/