Orvosi zsálya (Salvia officinalis)
A zsálya az egyik legrégebbi gyógynövény. Latin neve: Salvia (gyógyítani).
Illatos félcserje fás gyökértörzzsel, melyből 30-70 cm magas szárak fejlődnek. A levelek lándzsásak, a virágok ibolyakékek, ritkábban rózsaszínűek.
Az ókori görögök és a rómaiak kezdetben húsok tartósítására használták.
A leveleit használjuk gyógyászati célra. A leveleket száraktól lefosztva júniustól júliusig kell gyűjteni.
Hatóanyagai:
Illóolaj (kámfor), tujon, rozmaringsav, cseranyag, keserűanyag, női ösztrogénszerű anyagok.
Alkalmazásai:
Rendkívül széles körben, a legkülönbözőbb bántalmakra alkalmazható. A zsálya gyulladás- és izzadáscsökkentő hatással rendelkezik. Ismeretes a verejtékképződést szabályozó hatása is. Ajánlják fogínygyulladás, száj- és garatnyálkahártya-gyulladás ellen öblögető szerként. Légzőszervi megbetegedésekre a zsálya az egyik legjobb gyógynövény.
Vértisztító hatása van.
Felfúvódás, emésztési zavarok kezelésére ajánlott. Köszvény, ekcéma, nehezen gyógyuló sebek esetén vértisztító.
A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével.
Tea készítése:
Klimaxos panaszok esetén társítható cickafark virágzatával. Egyenlő arányú keverékükből egy evőkanálnyit 2 dl vízzel leforrázunk, 1 percig enyhe tűzön melegítjük, 10 perc múlva szűrjük, így a tujon elillan (minimum egyszer forrásba hozzuk). Klimax esetén 3 naponta fogyasszuk 1 csészével.
Hasmenés esetén libapimpóval főzzük, a cseranyag kivonása miatt. Egyszer felfőzzük, utána forrázat, hogy a tujon elpárologjon.
A napi 6 gr zsályaadagot nem szabad túllépni. A magas tujon tartalma miatt az illóolaj hosszan tartó használata nem javasolt.