Gyógyító illatok – Aromaterápia

A természetgyógyászat a természet szerepét tekinti elsődlegesnek a gyógyulás, a gyógyítás folyamatában. Éppen ezért az ember testi működésére ható eljárásokat – legyenek bármilyen sokirányúak, sokfélék – csak részterületnek tekinti, mivel testünk személyiségünknek csak az egyik összetevője. Az ember másik két, lelki és szellemi összetevőjének figyelembevétele elengedhetetlenül fontos. Az a szemléletbeli torzulás, amely a betegségben csak testi működészavart lát – vezetett az orvostudomány bizalmi válságához. Ma ugyanis egy-egy betegség megoldását legtöbb esetben a gyógyszerezés hibátlan kivitelezésében látjuk. De ez a gyógyulás felé vezető útnak csak az egyik eszköze.

A gyógyulás felé vezető út az, ha őszintén szembenézünk magunkkal. Ha nem a magunk és a mások számára gyártott maszkok mögé rejtőzünk, hanem vállalmi merjük magunk igazi arcát és maradéktalanul elfogadjuk a másikét.

Testünk természetesen támogatásra szorul. Ennek eszközei a természetben hiánytalanul meg is vannak. Ilyen eszköz az illatok csodálatos világa.

Az illatok gyógyító hatása abban a tényben gyökerezik, hogy a szagingerek közvetlenül agyunk legősibb részébe, a limbikus rendszerbe jutnak el, jelentős befolyást gyakorolva ezzel életműködésünkre, ezáltal közérzetünkre, viselkedésünkre.

Az illatterápia tudatosan használja fel az illatok testi működésünket jelentősen befolyásoló hatását.

Az illatterápia fő eszköztárát az illóolajok képezik. Hatásuk nemcsak a limbikus rendszer befolyásolása révén érvényesül, hanem más, az ember testi működését jótékonyan befolyásoló egyéb hatásaik is vannak. Így kiváló antiszeptikus hatásuk jól érvényesül mind a belsőszervi (légző-, emésztő-, keringési szervek), mind pedig a külső (bőr, száj, orrüreg, fül, stb.) fertőzéses megbetegedések esetén.

Az illóolajok a növényi szervezet működésének melléktermékei, amelyek a növény legkülönbözőbb részeiben halmozódnak fel,  a gyökérben, a fás részekben, a kéregben, az ágcsúcsokban, a levelekben, a virágokban, az éretlen és érett termésben, a magokban, stb. Az illóolajok minőségét és összetételét lényegesen befolyásolja a talaj, az éghajlat, a növény életkora, a szedés ideje. Ezért lehetséges az, hogy ugyanaz az illóolajféleség más és más minőségű, még azonos gondosságú feldolgozás esetén is.

Az illóolajok egyes növényekből különböző eljárásokkal előállított (desztilláció, préselés, kivonás, stb.), jellegzetes illatú és ízű folyadékok. Az illóolajok magas forráspontjuk ellenére szobahőmérsékleten is állandóan párolognak, és ha szövetre vagy papírra cseppentjük őket, maradéktalanul elillannak, míg a zsíros olajok foltot hagynak. Ez a „foltpróba” a laikus számára az egyetlen „minőségellenőrzési” lehetőség.

Illatuk rendkívül intenzív. Laboratóriumi kísérletek bizonyítják, hogy milliós nagyságrendű hígításban is érezhetők. Például a borsmenta illóolaja szagpróba során másfél milliószoros hígításban, ízpróba során négymilliószoros hígításban is egyértelműen felismerhető és megkülönböztethető.

Az illóolajok leghétköznapibb felhasználása: kellemetlen testszagok elkendőzése, mellékhelyiségek szagtalanítása eseteiben is a való illóolajok a szagtalanításon túl fertőtlenítenek is egyben.
Ha az illóolajok minden áldásával szeretnénk élni, csak olyan helyen vásároljunk, ahol azok tisztasága és eredetisége garantált.
Az illóolajok szobahőmérsékleten is állandóan párolognak, illannak. A hőmérséklet emelkedésével a párolgás mértéke jelentősen növekszik.
Ezért az illóolajokat minden esetben jól zárható és sötét üvegcsében, hűvös helyen tartsuk, tekintettel arra, hogy összetevőiek jó hányada fényre is bomlik. A helyesen tárolt illóolajok akár két évig is megtartják gyógyhatásukat. Rosszul tárolva besűrűsödnek, a színtelen olajok sárgássá, az eredendően sárgák vöröses barnává, mélybarnává válnak.

Története

Az ember már korán felismerte az illatok pozitív hatását.
A nagy ókori kultúrák mind ismerték és sokoldalúan használták az illóolajokat.
Legnagyobb mértékben testápolásra, illatosító eszközként használták, de jelentőségének csúcsára a szakrális tevékenységek keretében, főleg a papi beavatás, és az uralkodói beiktatás során emelkedik, mint a felkenés eszköze.
E funkcióikon túl az illóolajok mind az egyiptomi, mezopotámiai, görög és római, mind a kínai kultúrában a gyógyítás eszközeként is szerepet kaptak.
Az egyiptomiak halottaik mumifikálása során az illóolajok baktériumölő, konzerváló hatását alkalmazták, míg a kínaiak az egyes illóolajok nagyobb mennyiségű adagolásakor fellépő kábító hatást részesítették előnyben. Ez utóbbi hatásukat a hellén kultúrában is ismerték és alkalmazták a jövendőmondó orákulumok transzállapotának előidézése céljából.
Az ókori zsidó és a keresztény kultúra is élt a különböző illóolajokkal dúsított kenetek használatával.
A Római Birodalomban – akárcsak a görögöknél – a testápolás területén terjedt el leginkább az illóolajok használata.
A népvándorlás kisöpörte Európából a kifinomult kultúrákra jellemző illatkultuszt. Egyedül Bizáncban élt tovább és virágzott.
A korai középkor nemcsak sötét volt, hanem fölöttébb büdös is. Csak a gyér populációnak és a hatalmas erdőségeknek köszönhető, hogy kontinensünket nem az ápolatlan emberi testek, az ürülék és a bőven kiontott vér szaga lepte be.
Az áldatlan keresztes háborúk egyetlen pozitív hozadéka, hogy a Szentföldről hazatérő lovagok és harcosok a fűszereket és az illóolajokat sok évszázad után ismét Európába hozták. Az illatkultusz – és a szintén Szentföldről importált vérbaj – gyorsan terjedt. A gyógy- és fűszernövényeket a kolostorok kertjeiben termesztették a jámbor szerzetesek, és ők készítették az illóolajokat. Ők azok, akik gyógyító hatásukat újra felfedezve alkalmazni kezdték őket.
Az illóolajok gyógyhatásai viszonylag hamar ismertté váltak a gyógyítással hivatalból foglalkozók körében. Az orvosok és a piacokat, vásárokat járó vándor gyógyszerárusok kínálatában egyre szaporodnak az illóolajokat is tartalmazó készítmények.
1786-ban kormányrendelettel vetettek véget ennek. A tilalom oka részben az volt, hogy sokszor mérges anyagokkal házaltak.
Miután a polgárság történelmi szerepe dominánssá vált, az addig úri huncutságnak minősülő, az illatokat a testápolásra is bevonó gyakorlat általánosabbá vált. A laboratóriumi méretű lepárló kisüzemek helyét a nagyüzemi illóolajgyártás vette át, majd a vegyészet fejlődése azt is lehetővé tette, hogy a kozmetikai célú illóolajokat mesterségesen is előállíthassák.

Hatásaik

Az illóolajok limbikus rendszerre gyakorolt hatásuk révén a közérzetet pozitívan befolyásolják, ezen felül az egész szervezet működését általánosan szabályozó hatásuk van.
Az általános működésszabályozó hatás csaknem valamennyi illóolaj jellemzője. Gyakori, hogy csak egy-egy szervrendszer működését szabályozzák elsődlegesen, de ez a változtatás sohasem okoz diszharmóniát a szervezet működésében.
Idegrendszeri hatásaik: nyugtató, izgató, agyműködést serkentő, szív- és gyomoridegességet szüntető.
Az idegesség okozta gyomor- és bélgörcsök, izzadás, viszketegség, allergiák ellen kiválóak.
A keringési rendszerre vérnyomás- és szívműködés-szabályozóként hatnak.
A légzőszervek esetén légzéskönnyítő, nyákoldó és bevonó hatásuk jelentős.
A vizeletkiválasztás szabályozását a veseműködést serkentő hatásuk révén érik el.
A hormonháztartást is befolyásolják.
Minden illóolaj valamilyen mértékig antiszeptikus és dezinficiens, azaz megakadályozzák a fertőzést, vagy ha bekövetkezett, felszámolják.
A citrom, borsmenta, kakukkfű, levendula, narancshéj, eukaliptusz, csillagos ánizs, rozmaring illóolajának gőze elpusztítja a meningococcust, a staphylococcust, és a tífusz kórokozóját.
Az illóolajok gőzének antiszeptikus hatása azért is jelentős, mert illatosító lámpában párologtatva őket szűkebb környezetünk levegőjét jelentős mértékben csíramentesíthetjük.

Forrás: Biegelbauer Pál: Gyógyító illatok