Apróbojtorján (Agrimonia eupatoria)

Története

10 000 éves ősember barlangokban már fellehetőek a nyomai. Az ókorban szürkehályogra, kígyómarásra, sárgaságra használták. Dioszkoridész különböző fekélyekre ajánlotta. Szent Hildegárd lázcsillapításra és emlékezetkiesésre használta. A múlt század elején vérköpésre és tbc-re javasolták az összehúzó hatása miatt.  Az 1700–as évekből van feljegyzés arról, hogy sárgaság ellen eredményesen használták forrázatát. Az amerikai és kanadai indiánok szintén lázcsillapításra használják. A középkorban mágikus erőt tulajdonítottak neki: elbeszélések szerint a párna alá tett apróbojtorján mély álomba ringatja az embert. Érdekesség, hogy Bükkszentkereszten népiesen az öregek “bojtorvány”-nak hívják, Borsodban és Nógrád megyében pedig  használják a “repik” megnevezést is.

Hatóanyaga

Az apróbojtorján cserzőanyagokat, kovasav-származékokat, tannint, katechint, flavonoidokat, pl. luteolint tartalmaz.

Gyűjtése

A virágos-leves hajtás felső, 20-30 cm-es részét (Agrimoniae herba) gyűjtjük teljes virágzáskor, júniustól augusztusig. 4 kg friss növényből 1 kg száraz herbát kapunk.  Vele azonos értékű a ritkábban előforduló szagos párlófű (Agrimonia procera Wallr.), amelynek szára elágazik, sziromlevelei kicsípett csúcsúak.

Gyógyhatásai

Hasmenésre, gyomor- és bélhurutra, krónikus májgyulladásra antibakteriális hatása miatt alkalmas. Cukorbetegségeknél csökkenti a vizelet mennyiségét és csökkenti a szomjúságot is, stimulálja az emésztőrendszert. Torok- és szájgyulladásra, rekedtségre, mandulagyulladásra a flavonoid hatóanyag gyulladáscsökkentő hatása miatt használható. Krónikus hangszalaggyulladásra énekeseknek, erős dohányosoknak, sokat beszélők számára ajánljuk. Szájban lévő sebeket (pl. műfogsor által okozott seb) is gyógyít. Csecsemők szájpenészét teájával mosogatva jó eredményt érhetünk el. Erre a célra keverjék zsályával és szamócalevéllel. Legismertebb felhasználási területe a máj és az epe működésének szabályozása. A kelleténél magasabb húgysavszint, reuma és köszvény esetén isszuk teáját. Jó vízhajtó, fogyasztásával megelőzhető a vesekő és vesehomok képződés. Segíti a táplálékfeldolgozást, az emésztést. A lép működését szabályozó hatása miatt vérszegénységre is ihatjuk. A hólyag renyheségére, inkontinenciára, gyermekeknél ágybavizelés ellen is hasznos. Ilyenkor ülőfürdőt készítünk belőle. Kellemes ízű teáját védőitalként is isszák a favágók. Bátran fogyaszthatunk belőle akár több csészével naponta. Napi három csésze hideg apróbojtorján tea lazítja a székletet.

Felhasználása belsőleg

Gyógyteáját forrázással készítjük a szokásos adagban. Naponta 3-4 csésze langyos teát fogyasztunk torokbántalmakra, mindenféle gyulladásra 4-5 napon keresztül. Légzőszervi panaszok esetén mézzel vagy szedersziruppal édesíthetjük. Szájüregben lévő daganat esetén 15 gramm zsurlóból, 15 gramm apróbojtorjánból és 20 gramm szederlevélből készült teával kell naponta többször öblögetni. Vesehomok és vesekő megelőzésére heti egy csészével kell inni reggel éhgyomorra. Májbetegségekre, cukorbetegségre, vérszegénységre naponta egy csészével. Magas húgysavszintre, inkontinenciára és vízhajtásra szintén napi egy csészével reggeli étkezés előtt. Vastagbélgyulladás és gyomorfekély esetén napi egy csészével kiegészítő kezelésként alkalmazható, legalább hat hétig kúraszerűen. Megelőzésre heti két alkalommal ajánljuk.

Felhasználása külsőleg

100 g növényt 1 l vízzel addig főzünk, míg a harmadára csökken.  Ezzel a folyadékkal végzünk szájöblögetést, gargarizálást naponta 5-6 alkalommal torokfájásra, légzőszervi betegségekre. Borogatásként használhatjuk rándulásra, ficamra, lumbágóra. Reumás panaszok esetén fürdővízbe öntött 3-4 liter apróbojtorján tea csökkenti a fájdalmakat. Ugyanilyen fürdőt készítünk ágybavizelésre, vizelettartási problémákra is. Külsőleg még sebgyógyításra, kelések, pattanások kezelésére használhatjuk. Nehezen gyógyuló sebek kezelésére, enyhe felületi bőrgyulladásoknál borogatószerként használhatjuk.

Botanikai leírás

Egyik legcsinosabb gyógynövényünk. Hazánkban gyakran előforduló, évelő lágy szárú növény, amely a rózsafélék (Rosaceae) családjának tagja. Aranysárga virágai fürtökben fejlődnek, apró termése horgasan kapaszkodik emberre, állatra. Aromadús, nem túl erős illata tavasszal intenzívebb. Népi neve agármony, patikai párlófű, királyasszony káposztája. Szent Vilmos füvének is nevezik. 40 cm magas, sövények és utak mentén nő, árnyékos erdőszéleken. Egész Európában, Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában elterjedt. Összetett levelei gyéren szőrözöttek, fűrészes szélűek. Virágzása júniustól a fagyokig is eltarthat.

(forrás:  Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában)