Az erdélyi konyha elterjedt fűszere: a csombor
A borsikafű, vagy ahogyan Erdélyben nevezik, csombor egy régről ismert fűszernövényünk. Népies nevei: borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén.
Már a 16. századi füvészkönyvek is említik, mint fűszer-, és gyógynövényt. Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Kedvelt aromája miatt általánosan elterjedt. A bazsalikomhoz és a majoránnához hasonlóan morzsolt állapotban kerül forgalomba, de zölden is használják.
A konyhában
A régi magyar ételek egyik alapvető fűszere volt. Napjainkban elsősorban az erdélyi konyha nélkülözhetetlen ízesítője. A borsos ízű levelekkel húsokat, kolbászokat és mártásokat ízesítenek, de nagyon jó és klasszikus kísérője a savanyú káposztás és fejes káposztából készített ételeknek. Emellett jó a babos, gombás, krumplis ételekhez is, valamint pácokhoz is gyakorta szokták adni. Zöldségek közül a legjobban a paradicsomhoz illik, érdemes kipróbálni paradicsommártásokba. A borsikafű jól kiemeli a halak, a tojásos ételek, a sajtok ízét. Diétás konyhák étrendjében is gyakran használatos a borsikafű, mivel az erős feketeborsot lehet vele pótolni.
Jó tanács!
A főzés során, csak az utolsó percekben adjuk az ételhez, mert erős ízétől keserűvé válhat a főztünk.
Gyógyhatása
Cimol- és karvakrol-tartalmú illóolajának köszönhetően bizonyos antiszeptikus tulajdonságokkal is rendelkezik. Gyógyászatilag napjainkban inkább csupán a népi gyógyászatban használják. Kiváló gyomorerősítő, emésztést elősegítő gyógynövény. Használják még étvágyjavítóként, görcsoldóként, köhögés ellen, torokgyulladás esetén toroköblögető szerként, valamint alacsony vérnyomásra is ajánlott. A füveskönyvek szerint a friss, szétmorzsolt hajtások enyhítik a rovarcsípések okozta fájdalmat.
Tea készítése: két teáskanálnyi szárított borsikafüvet forrázzunk le 1 csészényi forró vízzel, majd 5 perc után szűrjük le.
Termesztése
Alacsony, bokros növény apró lila virágokkal, és szürkészöld keskeny, hosszúkás levelekkel, melyeknek illóolaj-tartalma igen magas, ezért is vált fűszernövénnyé. Nálunk többnyire szárítva, morzsolva vagy por formájában kapható, de konyhakertekben, vagy erkélyládákban is könnyen termeszthető.
20–50 cm magas, erősen elágazó, fényigényes, szárazságot is tűrő, egyéves növény. Magját március végén, április elején trágyázás után, 1–2 cm mélyen, 25–30 cm sortávolságra vetjük közép kötött talajba. Sűrű kelés után 8–10 cm-re ritkítjuk, virágzás idején az alsó elágazásnál vágjuk, szárítás után lemorzsoljuk, rostáljuk. Szárításhoz többnyire csokrokba kötik és tövével lefelé felakasztják.