Balneológia – bogácsi gyógyvíz

A közönséges vízben fürdéskor a víz hőmérséklete, nyomása hat a szervezetre.
A balneoterápia az iszapfélékkel, ásványvizekkel, tengeri és folyami vizek felhasználásával foglalkozik. Ezen belül a gyógyterápia egyéni alkalmazása szakképzett balneológus feladata. A gyógyhelyeken nem csak a gyógyvizet használják fel kezelésre, hanem iszapkezelést, ivókúrát, inhalálást, gyógymasszázst és diétát is alkalmaznak.
A bogácsi gyógyvíz ásványianyag-tartalma szerint kalcium magnézium hidrogén- karbonátos. Fő biológiai hatóanyaga alapján a kénes gyógyvizek csoportjába tartozik. A kénes gyógyvizek különösen erős ingert jelentenek az emberi szervezetre. A kén beépül az ízületi porcba, belélegezve a koszorúsereket tágítja, egészséges emberben kedvező hatást fejt ki az érszűkület megelőzésében, sőt, a beépült kén a koleszterin lerakódását is megakadályozza.

A bogácsi gyógyvíz hatékonyan elősegíti a reumatikus, ízületi, mozgásszervi betegségek gyógyulását, de törések utókezelésénél is hasznos. Kiválóan alkalmazható nőgyógyászati, prosztata-, epe- és májbetegségeknél, gyomorhurut esetében. A hidrogén-karbonátos pára fürdés közbeni belégzése inhalációs úton fejt ki jótékony hatást a légcsőhurutok minden formájánál.

A kalcium gyulladáscsökkentő hatású, a bőrön át való felszívódás nyomán pedig a csontritkulásban szenvedő betegeknél is hasznos lehet.

Bőrlazító, oldó hatásánál fogva a bőrbetegségek több alakjánál nagyszerűen hasznosítható. Így pikkelysömörnél, krónikus ekcémánál, főleg az öregkori bőrsorvadás okozta káros bőrelváltozásoknál.

A bogácsi gyógyfürdő története

A bogácsi gyógyvizet az 1955. július 21-én kezdődött olajkutató fúrásoknál, véletlenül fedezték fel.
A furcsa, véletlen baleset, amelynek Bogács gyógyvizét köszönheti, 1955. október 9-én, valamivel délután 2 óra körül, a műszakváltás után történt…
A szokásos készülődés közben az egyik fúrómunkás, kideríthetetlen okokból, az emelőszerkezethez ment, és meghúzta a fúrókötelet indító kart. A fúrórudazat megindult lefelé, miközben a dolgozót legalább két méter magasba emelte. A munkás onnan a földre zuhant, szerencsére sérülés nélkül megúszta az esetet. A fúrószár zuhanása viszont okozott sérülést – szintén szerencséset: valószínű, hogy a fúrószár 5-7 méteres esése miatt az alapkőzeten (a fúrólyuk fenekén) olyan kőzetrepedés keletkezett, amely elősegítette a meleg víz feltörését a mélyebb rétegekből.
A történtek után nem is derült ki azonnal, milyen fontos pillanatok voltak ezek. Úgy tíz perccel később kiáltott fel valaki: „Jön a víz a lyukból!”. 60-70 Celsius-fokos, gőzölgő víz tört fel, a becslések szerint 200-300 liter/perc hozammal. Aztán még jó ideig nem történt semmi, a kiáramló meleg vizet időlegesen elvezették, október 14-én pedig a részben beomlott fúrólyukat 268 méter mélységben elhelyezett cementdugóval lezárták, és a meleg víz áramlása megszűnt.
Csak évek múlva, 1958-59-ben végeztek újabb fúrásokat. Ekkor már nem olajat, hanem termálvizet keresett a megrendelő, a Megyei Vízmű Vállalat, illetve a Megyei Tanács illetékes osztálya. Nem volt olcsó vállalkozás, 500 ezer forintba került az új kút, de megérte, hiszen 485 méteren megtalálták a kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos, a kénes vizek csoportjába tartozó termálvizet, amelynek magas a szabad szénsavtartalma is. A fúrás mögött pedig már ásták is az első fürdőmedence gödrét a helybeliek – társadalmi munkában.
Ezek után folyamatosan fejlődik a thermálfürdő.