Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)
A növény leírása:
Az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozik. Rétek, utak mentén, legelőkön, parlagokon élő, évelő növény. Apró, fehér virágja van; áprilistól júniusig nyílnak. Két közeli rokona a széles levelű útifű (Plantago maior L.) és a közepeslevelű útifű (Plantago media L.). Gyógyászatilag mind a három faj levelei felhasználhatók, de a lándzsás útifű levele a leghatásosabb.
Hogyan gyűjtsük?
A lándzsás útifűnek kifejlett, ép levelét hasznosítjuk gyógyászati célra. Május-június folyamán érdemes gyűjteni.
Mi van benne?
A levelek nyálkát és cseranyagot, flavonoidokat, kovasavat, cink és káliumsókat, iridoidokat (aukubint) tartalmaznak.
Mire jó?
Az aukubin hatóanyagnak és a nyálkaanyagoknak köszönhetően az útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító, ezért például összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használjuk, valamint gyomorégés és légúti hurut ellen is. A száj-, toroknyálkahártya gyulladásai esetén öblögetés, gargarizálás formájában használható fel.
Érdekesség
- A Plantago szirup kellemes ízű, gyerekeknek is ajánlott.
- Sok dohányos vallja, hogy az útifű teája segít a dohányzásról való leszokásában. (Én nem ettől szoktam le a dohányzásról.)
- Ha útifűlevelet kis darabokra tépkedve a sebre tesszük, hamarabb gyógyul!
Jó tudni!
Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleges alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!