Természetgyógyászat
Sebastian Kneipp „A természet a legjobb patika”
Sebastian Kneipp a Stephansried nevű bajor faluban született 1821-ben, egy ottani takács fiaként. A család szerény körülmények között élt, ezért a kisfiúnak korán munkába kellett állnia. Hol az édesapjának segédkezett, hol ő vigyázott a falu tehéncsordájára, és csak huszonhét évesen kezdhette meg teológiai tanulmányait a Duna partján fekvő Dillingen líceumában. Itt azonban olyan súlyosan megbetegedett a sok nélkülözés miatt, hogy az orvosok gyakorlatilag lemondtak róla. Mivel meghalni nem akart, vesztenivalója pedig nem volt, tüdőbaja gyógyítását a saját kezébe vette, többek között azzal, hogy nap mint nap megmerült a jéghideg Dunában. Az ötletet egy 18. században megjelent könyvecskéből merítette, amely arról szólt, milyen kiváló hatást gyakorol az emberi szervezetre a friss víz, és hogyan lehet a vizet, főként a hideg vizet külsőleg és belsőleg gyógyításra használni (Johann Sigmund Hahn A hideg víz gyógyerejéről)
Kneipp szerencsére felépült, és később így emlékezett vissza az esetre Az én vízkúrám című könyvében: „A véletlen – ezt a szokásos, de semmitmondó szót használom, mert egyáltalán nincsenek véletlenek – a kezembe adta ezt a nem feltűnő könyvecskét. Kinyitottam, a vízgyógyászatról szólt. Ide-oda lapozgattam benne, hihetetlen dolgok álltak benne. Új remény töltötte el a lankadt testet és még lankadtabb szellemet. A könyvecske először az a szalmaszál lett, amibe kapaszkodtam. Rövid idő elteltével bottá változott, amelyre a beteg támaszkodhat. Ma pedig úgy tekintek rá, mint mentőcsónakra, amelyet az irgalmas előrelátás jó időben, a legnagyobb szükség órájában küldött el hozzám.
Miután maga meggyógyult, az időközben pappá szentelt Kneipp kötelességének érezte, hogy másokon is segítsen. Ez nem mindig nyert el a hatóságok, illetve a benne vetélytársat látó orvosok és patikusok tetszését. Hol pénzbüntetést kapott, hol bíróság elé állították, ahol azzal védekezett, csakis olyanokat kezel, akik hiába járnak orvostól orvosig, vagy akiknek nincs is pénzük patikára. A bíróság végül kötelezte, hogy hagyjon fel gyógyító tevékenységével. Mivel azonban ez utóbbi eset 1854-ben történt, ugyanabban az évben, amikor kolerajárvány tört ki Felső-Bajorországban, Kneipp nem vett tudomást a tilalomról. A feljegyzések szerint negyvenkét kolerás beteget mentett meg, ezért ráragadt a „kolerakáplán” becenév. Makacsságát egyházi elöljárói sem nézték jó szemmel, gyorsan át is helyezték egy nyolcszáz lelkes faluba, azt remélve, hogy ott nem lesz szem előtt: Wörishofenbe, a domonkosok kolostorába. Nem sejthették, hogy ezzel a kis települést elindították a világhír felé.
A városban ma több mint tizenhatezren élnek, jórészt az idegenforgalomból. A mai napig fogadja a betegeket az 1891-ben Kneipp által alapított egészségügyi központ, a Sebastianeum, ahol a holisztikus gyógyítás szellemében foglalkoznak a páciensekkel. Tanításai ugyanis a 21. században, amikor egyre többen vágyunk a természetes eljárásokra, aktuálisabbak, mint valaha. Ma is érvényes például az a mondása, hogy „Aki nem szán minden nap egy kis időt az egészségére, annak egy nap nagyon sok időt kell majd áldoznia a betegségre.” A neve hallatán elsősorban a vizes kezelések jutnak az eszünkbe, a víztaposástól a lemosásokon, borogatásokon, leöntéseken át a fürdőkig és gőzfürdőkig. Öt elemből álló terápiás programjának azonban részét alkotja a helyes táplálkozás, a mozgás, a gyógynövények és a lelki problémák kezelése, a belső harmónia helyreállítása is. A módszerét ma szív-keringés-érrendszeri tréningnek, illetve immunerősítő módszernek tartják, amely nemcsak a testre, hanem a lélekre is hat, ezért egyre több stressztől, kimerültségtől, krónikus fáradtságtól szenvedő beteg fedezi fel magának.
1873-ban egy törvény gyógyítási szabadságot rendelt el Bajorországban, így ezt követően Kneipp szabadon fogadhatta a betegeket, többé nem kellett attól tartania, hogy megbüntetik a tevékenységéért. A hírneve egyre nőtt, és ezzel párhuzamosan mind több gyógyulást kereső érkezett Wörishofenbe. A városka gyors fejlődésnek indult, vasútállomás épült, szállodák nőttek ki a földből.
Levendulás dezodor
Fehér akácvirágos teakeverék (reflux tea)
A gyomorsavtúltengés vagy másként reflux kellemetlen betegség, ami rontja az életminőséget. Reggelente rossz szájízzel ébred a beteg, néha az éjszakai pihenést is zavarja a torokkaparás. Napközben szintén zavaró a maró érzés a szájban, torokban.
Gyomorégés, diszkomfortérzés jelentkezik egy-egy étkezés után. Hosszabb betegség esetén torokgyulladást, hangszalag-gyulladást, súlyosabb esetben nyelőcsőfekélyt okoz.
Kialakulásának oka lehet a stressz, szorongás, idegesség, de kiválthatják egyes gyógyszerek, vegyszerek is.
Refluxra általában savcsökkentő gyógyszereket ír fel az orvos, de természetes módszerekkel, elsősorban gyógynövényekkel – pl. fehér akácvirággal, fehér árvacsalánnal, cickafarkfűvel – segíthetjük a terápiát.
Ezek a szárított gyógynövények kerültek egymás mellé Gyuri bácsi Fehér akácvirágos teakeverékben, mivel jól keverhetők, és így hatásuk összeadódik.
Elkészítése
Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzunk le, majd 15 perc után szűrjük le. Ne használjunk fémszűrőt.
Fogyasztása
Ajánlott napi egy csészével az esti órákban fogyasztani, lehetőleg ízesítés nélkül. Kúraszerűen, a panaszok megszűnéséig iható. A fekvő testhelyzet ront az állapoton, mivel a gyomorsav így könnyebben vissza tud folyni a nyelőcsőbe, reggelre ezért rosszabb a közérzet. Emiatt is ajánlja Gyuri bácsi a teát este meginni. Az akácvirág és az orbáncfű is stresszoldó hatású, segíti a nyugodt alvást.
Ellenjavallat
Terhesség, szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott.
A fehér akácvirág gyomorsavcsökkentő tulajdonsága miatt sikerrel alkalmazható a reflux betegségre.
Hasonló hatású gyógynövény a fehér árvacsalán, mely szintén savcsökkentő hatása miatt került bele a keverékbe. A cickafarkfű ugyancsak rendelkezik ezzel a tulajdonsággal.
Az orbáncfű nyugtató, stresszoldó hatású, tehát segíti a gyorsabb gyógyulást.
Vannak más gyomorsavcsökkentő módszerek is. A szervezetbe bevitt lúgosító anyagok javíthatják a beteg közérzetét. Lúgosító hatású a szódabikarbóna, az almaecet, és bármilyen furcsa, a citromlé is. A lereszelt, nyers krumpli kinyomott leve is ajánlott ebből a célból. Ezeket felváltva vagy egyszerre is lehet fogyasztani.
Segít az is, ha a megemelt párnán, félig ülve alszik a beteg, így kevesebb esély van a sav visszafolyására. A reggeli gargarizálás langyos sós vízzel fertőtlenít, gyulladást csökkent a szájban és a torokban.
(forrás: Györgytea)
Gyógyászat a Bibliában 1.
Ma is aktuális lehet az, amit a Bibliában olvashatunk gyógyításról, betegségről.
A betegség sokszor mindössze az egészségtelen életmód következménye. Aki egészségtelenül él, nem tiszteli eléggé, amit Istentől ajándékba kapott, tönkreteszi magát. Ezért Mózes révén törvényeket és parancsokat üzent meg, amelyek az embert védelmezik. Ezek közül az egyik:
„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mózes III. könyve 19,18)
Aki önmagát szereti, az jót cselekszik, és felebarátai iránt is pozitív hozzáállású, még akkor is, ha az a felebarát nem szimpatikus, és ezáltal egyszerűen egészségesebben él. Sok gyomorfekély amiatt keletkezik, hogy elégedetlenek vagyunk önmagunkkal és az életünkkel, rágódunk a jövőnk miatt, vagy veszekszünk embertársainkkal. Ezek nem tesznek jót, kerülnünk kellene.
„Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.” (Mózes II. könyve 15, 26)
Elképzelhető tehát, hogy Isten azért küld betegséget valakire, hogy az gondolkodni kezdjen élete tartalmán. Az illető a hosszú szenvedés után talán egészségesebb lesz, mint annak előtte. Megtanulja sokkal jobban megbecsülni az Istentől kapott értékeket, és hálásabb lesz értük, mint korábban.
A virágterápia megalapozója, Dr. Edward Bach ezt hasonlóképpen fejezte ki a XIX. században:
„A megbetegedés egyedül és kizárólag korrektív jellegű. Nem bosszú, nem kegyetlenség; sokkalta inkább eszköz, amelyet lelkünk használ arra, hogy figyelmeztessen bennünket a hibáinkra, megakadályozzon abban, hogy még nagyobb károkat okozzunk magunknak, és visszavezessen az igazság és a fény ösvényére. amelyről sohasem szabad letérnünk.”
„Én vagyok az Úr,a te gyógyítód” (Mózes II. könyve 15, 26) azt jelenti: a Teremtő minden embert belső, gyógyító erővel ruházott fel. Ezt természetes védekezésnek nevezzük. Ha tehát sikerül mozgósítanunk a Teremtőtől kapott gyógyító erőnket, akkor az orvos már csak rásegít a gyógyulásunkra. „Az orvos kezel, a természet gyógyít.”
A beteg embernek a testét, a lelkét és a szellemét együttesen együttesen kell meggyógyítani. Isten szavai gyógyító erővel töltik fel a sérült lelket. A testi szenvedés ellen az isteni teremtés sok eszközt nyújt: a vizet, a levegőt, a Napot, a Földet, a lélegzést, az alvást – és a gyógynövényeket.
„A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket. (Sirák fia könyve 38,4)
Isten a teremtésben kijelölte a természetgyógyászat határait. A modern orvostudományban az a felfogás uralkodik, hogy gyorsan meg tudja szüntetni a betegséget, ezzel szemben a természetgyógyászat ismeri és tiszteletben tartja önnön határait. A szintetikus gyógyszerek akut betegségek esetében gyors hatást fejtenek ki, ám káros mellékhatásaik is lehetnek. A természetes anyagokkal végzett gyógyítás viszont általában tovább tart, felelősségtudat, türelem és hit kell hozzá. Éppen ebben rejlik a kitűnő lehetőség arra, hogy krónikus betegségek esetén használjuk.
Már a Biblia is utal rá, hogy sok gyógymód milyen egyszerű lehet, ha az Isten teremtette természethez fordulunk. Elizeus próféta egy bélpoklosnak ezt a tanácsot adta:
„Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.” (Királyok II. könyve 5,10,14)
És ő ismét egészséges lett.
Ez a jelszó Kneippp lelkésznél ismét megjelenik. A vízkúra előmozdítja az anyagcserét és serkenti a vegetatív idegrendszert, csökkenti a bevérzést, és fokozza a szív teljesítményét. Ezért esetenként jól alkalmazható a gyógyításban.
(forrás: Astrid Winter: A Biblia gyógynövényei)
A természetgyógyászat
A természetgyógyászat az egyetemes orvoslás része, mely az egészség és betegség mai természettudományos megközelítéstől időnként eltérő, tapasztalati szemléleten (paradigmán) alapul. Legfontosabb jellemzői közé tartoznak a természetközeli terápiás eszközök, szelídebb hatású módszerek alkalmazása, az aktív, tudatos egészséges életre nevelés, a lelki és környezeti tényezők testi problémákkal való együttes kezelése az ún. holisztika keretében.
A természetgyógyászat a civilizált országok lakosságának elengedhetetlen igényévé vált, eredményessége pedig egyre több ponton bizonyított.
Szellemisége, története
A természetgyógyászat egészségről, betegségről, és gyógyulásról alkotott megfontolásai az ókori Kínából, Indiából, Tibetből, az ókori görög és római kultúrákból, a világ számtalan sarkának népgyógyászati ismereteiből származnak. A természetgyógyászatban használatos paradigmák a mai orvos számára furcsán csenghetnek, hiszen energiákról, energiacsatornákról, emberi típusokról, reflexológiai összefüggésekről, gondolatok determináló hatásáról esik szó. Mégis e megfontolások szerinti gyógyászat helyén való akkor, ha gyógyító gondolkodás hierarchiájában nem kerül a biológiai (szokásos orvosi) megfontolások elé.
A természetgyógyászat nagy hangsúlyt fektet a betegségek megelőzésére, az egészséges életmód megvalósítására, a test – lélek – szellem megbomlott egyensúlyának helyreállítására.
A tudomány által elfogadott természetgyógyászati módszerek a hagyományos kínai orvoslás, a fitoterápia, a manuális medicina és a neurál terápia.
A természetgyógyászatnak három fő területe:
– a történelmi gyógyító módszerek
– a távolkeleti népek rendszerszerű orvostudománya
– a népi gyógyászat.